A termelés menedzsmentjének lépcsőfokai - Tömegesen egyedit
FigyelőNet - 2001. augusztus 7.
Az egyedi igényekre szabott termelés mögött jól megfontolt gazdaságossági számítások húzódnak meg.
Hogyan lehet minél olcsóbban, minél termelékenyebben, minél több autót előállítani? - tette fel a kérdést Henry Ford a XX. század hajnalán. Jól ismert válasza pedig ez volt: végy egy végletekig egyszerűsített terméket (a T-modellt), telepítsd a technológiára (mozgó futószalagra) a szervezetet, és működtess egy emberi "fogaskerekekből" felépülő gyárat. E gépezetszerű szervezet csúcsán trónolt a mindenható vezető, aki birodalmát megkérdőjelezhetetlen parancsokkal irányította. Mindenki más gondolat és akarat nélküli végrehajtó volt. A tennivalókat a mozgó futószalag szabta meg, éveken keresztül monoton ismétlődő mozdulatok végrehajtására kényszerítve az ezernyi "agy nélküli" kezet. Ez volt a méretgazdaságosság (az economies of scale) és a tömegtermelés korszaka.
A korszak jelszavát a Godzilla című film plakátja hirdette: "A méret, ami számít". Aki versenytársainál nagyobb gyárban, több emberrel, hosszabb ideig, több fogyasztó számára és kevesebb változtatással termelt, az mindenkit megelőzött. Bár e szabály megszületésének pillanatától kezdve kiigazításra szorult - a nagy méret bizonyos feltételek között inkább hátrány, és a század folyamán rendre felvetődött egy alternatív jelszó: "A kicsi szép" -, mégis, a méretgazdaságosság alapszabálya újra és újra igazolódott. Ami pedig még inkább meglepte az embereket, a kibocsátás növekedésével, az egységnyi termékre/szolgáltatásra jutó költségek csökkenésének elve szinte mindenütt érvényesült: a péksüteménytől és a hamburgertől kezdve az egyetemi és operaelőadáson át egészen a szívműtétekig.
LEEGYSZERŰSÍTVE. A tömegtermelés többnyire - mint a Ford T-modellje esetén is - összekapcsolódott egy leegyszerűsített termék kibocsátásával. Az ilyen termék kevesebb alkatrészt igényel, amelyek előállítása ismét csak alacsonyabb költséggel oldható meg. Az egyszerű gyártmány könnyebben és termelékenyebben állítható elő. A nagy mennyiségű és szabványosított termék kibocsátása szinte kínálta az anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazását. A kibocsátás magas szintje lehetővé tette a technológia gépesítését, egyes tevékenységek automatizálását. A termelés növekedésével egyre több tapasztalat halmozódott fel, ami segítette a felmerülő problémák gyorsabb megoldását. Ezt a jelenséget írta le az úgynevezett tanulási görbe. A szériaszám növekedésével tehát a főiskolai előadás, az éttermi fogás, a televíziós sorozat vagy egy autó átlagköltsége folyamatosan csökken. De nemcsak az egyének, hanem szervezetek is képesek tanulni. A felhalmozódó tapasztalatok birtokában a gyár egyre olajozottabban működik, elkerülhetők a hibák a termelésben, a karbantartásban és az eladásban.
A felsorolt okok miatt a XX. századi vállalkozók mindenütt arra törekedtek, hogy szervezetük méreteit növeljék. Minden iparágban - amint a manufakturális gyártást (és szolgáltatást) felváltotta a tömegtermelés - az első lépés a méretgazdaságosság biztosította előnyök kiaknázása volt. Az autó- és a telefongyártástól kezdve a divat- és a fogyasztási cikkek gyártásán keresztül egészen a filmek előállításáig mindenütt teret nyert ez a szemlélet. A siker alapvető összetevőjévé vált a méretgazdaságosság feltételeinek megteremtése. Amint azonban a vállalkozások egyre tökéletesebben idomultak a tömegtermelés módszeréhez, gyakran foglyává is váltak annak.
A méretek növekedésével többnyire megszaporodtak a szervezet hierarchikus szintjei, elburjánzott a bürokrácia, és eluralkodott a szervezetlenség. Az előbb vagy utóbb szükségessé váló új beruházás ugrásszerűen növelte az állandó költségeket. A nagyobb méret gyakran lassúbb alkalmazkodást, és több elfolyó költséget jelentett. Mindez azzal járt, hogy a méretek növekedése egy határon túl inkább emelte a költségeket, azaz rontotta a működés hatékonyságát. Az igények evolúciója elvezetett a választékhoz. A fogyasztói igények megsokszorozódásával tehát előtérbe kerül a választékgazdaságosság (az úgynevezett economies of scope). A többféle termék egyidejű gyártása a korábbiaktól eltérő újfajta optimalizációs modelleket követelt. Az új szervezeti forma, a divizionális szervezet, a fogyasztói igények sokféleségét közvetítette a menedzsment felé. Figyelme ezért a gyártásról az irányítási folyamatra helyeződött át.
MÉRTÉK UTÁN. Ám a XX. század utolsó évtizedeiben a technológia - az egyedi fogyasztói igények azonosítása, a rugalmas és "karcsú" termelés, a számítógéppel vezérelt gyártás - lehetővé tette a fogyasztó egyéni igényére formált termékek hatékony tömegtermelését. A "mass customisation" lényege az individualizált termékek tömegtermelése. Ez a termelés megszervezésének egészen új szakaszát jelenti. Láttuk, hogy a századon keresztülvonul a konfekciós és a mérték után készült öltöny kettőssége. Az előbbi egyforma, de olcsó és azonnal hozzáférhető. Az utóbbi egyénre igazított, de drága és várakozni kell rá. Hagyományosan csak az óriási méretű, és nagy értékű termékek előállítása történet a megrendelő egyedi igényére formáltan. Fokozatosan azonban a mindennapi élet tartozékának tekintett árucikk - a mosogatógéptől kezdve, a farmernadrágon keresztül, egészen a számítógépekig - is konkrét megrendelések alapján készülnek. Egyre több terméknél lesz elkerülhetetlen követelmény, hogy azt úgynevezett build to order (BTO) módon állítsák elő.
A Dell Computer és a Renault olyan vállalatok, amelyek már ma is arról nevezetesek, hogy kiterjedten alkalmazzák a BTO rendszert. Ehhez meg kellett teremteni a fogyasztói igények összegyűjtésének módját, és radikálisan le kellett rövidíteni a megrendelés kielégítéséhez szükséges időt. Ma az autóipar talán legjobbjának, a Toyotának, csupán 15 napra van szüksége ahhoz, hogy egyedi megrendelésre legyártson egy gépkocsit. A Renault most azt a követelményt állította maga elé, hogy képes legyen két hét alatt teljesíteni egy-egy konkrét igényt. A megrendelésre készülő kocsik aránya egyre nő. Európában - megelőzve Amerikát - az autók csaknem 20 százalékát egyedi rendelés alapján gyártják le. Németországban ez az arány eléri a 60 százalékot. A "nagy cél" pedig, amelyre mindenki a szemét függeszti, hogy tíz éven belül teljesíthető legyen a marketingszlogen: "Kocsi - három nap alatt!" Ez alapvetően megújítaná az egész autóipart. Már nem a gyár mozgatná a viszonteladót, hanem a viszonteladó által összegyűjtött igényeket igyekeznének a termelők minél gyorsabban kielégíteni. Ehhez azonban alapvetően újra kell formálni az autóipar hagyományos logikáját és belső működését.
A mai helyzetben az "egyedi termék három nap alatt" szinte teljesíthetetlen célnak tűnhet. Pedig a Dell Computer már jelenleg is képes megfelelni e követelménynek. A cég szokásos üzleti gyakorlatában hirdeti a megrendelt termék leszállítását három napon belül. A titok nyitja néhány aprónak tűnő, de nagyon lényeges szervezési megoldás. A gyártást kevés számú alapvető elemre építik, amelyből a fogyasztó igényei alapján szinte végtelen változatosságú termék állítható öszsze. A Dellnél egy kívánt specifikációjú számítógépet gyakorlatilag négy perc alatt raknak össze, és mindössze további 90 percre van szükség a gép kívánt szoftverekkel való feltöltésére. Az egyedi igények a valóságban döntően a szoftverekre vonatkoznak. Ez a - tömegtermeléssel gyökeresen ellentétben álló - gyártási filozófia tette lehetővé a Dell számára az évi 40 százalékos növekedést, és a PC-gyártásban kiverekedett első helyezést.
ELVÁRÁSOK. Az egyes iparágakban elért sikerek azután előbb vagy utóbb "megfertőzik" a fogyasztókat. Mindenki elvárja egyedi igényeinek tökéletes kielégítését. Másrészt, a sikerek példát is mutatnak a különböző iparágaknak, hogy a különleges követelmények kielégíthetők. Mindenki számára követelménnyé válik, hogy elmozduljon a régi stílusú, "build to forecast", vagyis, az előrejelzések alapján vezérelt gyártási technológiától. A folyamat végét a "csak megrendelésre gyártani" állapot jelenti. Napjainkban valahol az út közepén tartanak az élenjáró termelők. Arra törekednek, hogy éppen akkor kezdjék el egy új termék gyártását, ha az előzőt már eladták. A XXI. században a siker feltétele az lesz, hogy képes-e a vállalat a fogyasztó egyedi igényeinek kielégítése mellett hatékonyan termelni. Az egyedi igények tekintetbe vétele ugyanis szinte a végletekig fokozódik. A gyógyszergyárak a beteg egyedi biológiai és pszichikai lényére formált gyógyszereket állítanak elő. A törekvések általános irányát fejezi ki a "gondolkodj globálisan, termelj regionálisan, cselekedj lokálisan, szolgálj ki egyedileg" jelszó. Miközben tehát a vállalkozás a globális rendszer egymástól, térben és kultúrában távol eső pontjain termel, képessé kell váljon arra, hogy kiszolgálja a 8 milliárd ember bármelyikét, egy konkrét személyt, a maga egyedi - sokszor őrülten különlegesnek tűnő - igényeivel.