Még távolabb kerülhetünk Európától
Népszava - 2010. március 19.


Egy nemzetközi kutatócsoport immáron három évtizede - egységes módszertan alapján - méri, miképpen változik az értékrend a világ sok országában. Az utóbbi években az értékek változása kaotikussá vált, a szilárd eligazodási pontok eltűntek, a társadalom örvénybe került.

1981 és 96 között Magyarország közeledett Nyugat-Európához, a Fidesz-kisgazda kormányzat idején újra távolodott. Az utóbbi nyolc év fordulata: a társadalom ismét Európa felé vett irányt. Ha azonban az áprilisi választások után megint a Fidesz kerül hatalomra, ez a trend újra megtörhet.

A választási kampányban - érthető módon - a sajtó és az állampolgár is a pártok konkrét ígéreteit szeretné tetten érni. A pártok éppen ezért óvakodnak a jövőben rajtuk számon kérhető konkrétumokat megfogalmazni. Ugyanakkor múltbeli lépéseik - amelyek lassan a feledés homályába merülnek -, vagy ösztönszerű reakcióik - amelyek elkerülik a közvélemény figyelmét - fontos információkat rejtenek. Ezek ugyanis a pártok kívánatosnak tekintett értékeit testesítik meg. Így - még ha nem is vezethető le belőlük egy-egy konkrét gazdasági döntés, vagy intézményi változtatás - kikövetkeztethetők belőlük a változások iránya. A választópolgár ezt pontosan tudja: az üzenetekből értékekre következtet, azokból pedig egy számára idegenebb, vagy otthonosabb társadalmi környezetet prognosztizál. Ez hozzásegíti ahhoz, hogy racionálisan eldöntse: akar-e ilyen társadalomban élni?

Egy nemzetközi kutatócsoport immáron három évtizede - egységes módszertan alapján - méri, miképpen változik az értékrend a világ sok országában. Az idő folyamán azonosították, jól szemléltethetően felrajzolták az egyes országok egymáshoz viszonyított elmozdulását a világ "érték-térképén". Ez a globális "értéktérkép" két dimenzió mentén jeleníti meg az értékek változását. Az első összetevő a motivációra utal: egyik végén a "túlélési" értékek (pl. a munka kényszerének elfogadása), a másikon az "önmegvalósítás" (pl. az élet minősége) helyezkedik el. A másik összetevő a hit/vallás és a ráció értékeinek viszonylagos fontosságát tárja fel: egyik "végletén" találhatók a tradicionális értékek (pl. a család és a tekintélyek fontossága), a másikon pedig a szekuláris-racionális érték (pl. a "másságok" elfogadása). Az egyes konkrét egyének értékrendszere kérdőív segítségével feltárható, és azonosítható lesz helye a két skálán, ami kijelöli helyét az értéktérképen. A viszonylag nagy - több száz fős - mintát használó kutatások kirajzolták az egyes társadalmak adott időpillanatbeli értékszerkezetét. Ennek alapján pedig azonosítható volt az egyes országok elhelyezkedése a világ értéktérképén.

A kutatók először 1980-ban mintegy 15 országban - köztük, a volt szocialista országok között egyedül Magyarországon - töltették ki a kérdőíveket. Az eredményeket - vagyis az egyes országok elhelyezkedését - azután egy olyan koordinátarendszeren ábrázolták, amelynek vízszintes tengelyén a "túlélés-önmegvalósítás" érték, a függőlegesen a "tradicionális-racionális" érték adatait mérték. A négyzet alapú "értéktérkép" négy eltérő térrésze, számottevően különböző értékstruktúrájú társadalom típust jelzett. A jobb felső - az "önmegvalósítás" és a "szekuláris" értékek dominálta - térrészen helyezkedtek el észak-európai társadalmai (Svédország, Dánia). A jobb alsó - a "tradicionális" és az "önmegvalósítás" értékei által meghatározott - térrészen volt található az USA, és lejjebb Dél-Amerika országai. A bal alsó - a "túlélési" és a "tradicionális" értékek uralta - térrészen találhatjuk meg Dél-Ázsia országait, és kicsit feljebb Lengyelországot. Végül a bal felső - a "túlélés" és a "racionalitás" értékei által jellemzett - térrészen voltak megtalálhatók Kelet-Európa, döntően az ortodox vallású országok (Bulgária, Ukrajna) csoportja. Már akkor sokakat meglepett, hogy Magyarország is ebbe a csoportba tartozott.

A vizsgálatokat eddig öt alkalommal - 1981-ben, 1990-ben, 1995-ban, 2000-ben, és 2006-ban - végezték el. Az eredmények alapján kirajzolódott, miképpen mozdultak el az utóbbi harminc évben egyes társadalmak az érték-térképen. Az nehezen ítélhető meg, vajon az egyes társadalmak elmozdulása "kívánatos" vagy "kevésbé kívánatos" irányú volt-e. Az ugyanis, hogy mi tekinthető "kívánatos" fejlődési iránynak, szubjektív és vitatható. Sokan, sokfelé kereshetik a jövőt, és az átlagpolgár többnyire nem gondolkodik racionálisan arról, milyen társadalmat is szeretne. Megszívlelendő azonban, hogy Európa sokak által vágyakozva szemlélt országai - a skandinávok, esetleg a svájciak, vagy a hollandok - az évtizedek alatt a négyzet középpontjától, a jobb felső sarka felé mozdultak el. Ez arra utal, hogy a gazdasági növekedéssel, és a politikai szabadság szélesedésével a társadalmakban a "racionális-szekuláris" és az "önmegvalósítás" értékei válnak meghatározóvá.

A kutatók a történelem fő vonalának a Nyugat-Európai trendet - a racionális és önmegvalósító értékek felé történő elmozdulást - tekintik. Ez a trend azonban egészében szociál-liberális értékrendszer érvényesülését jelzi. A hangsúly alapvetően az egyén jogainak és kötelességeinek egyensúlyán van. A közösség biztosítja az egyén szabadságának feltételeit, de nem cselekszik az egyén helyett. A polgár a bajban számíthat a társadalomra, de maga felelős saját jövőjéért. Az egyén elvitathatatlan joga: saját elképzelései szerint alakítsa életformáját, szabadon alkothasson közösséget másokkal, akik ugyanúgy képzelik el az életet. A közösség működésének szabályait, és így körülményeit az egyén szabadon formálhatja. A közösségi elvárás "mindössze" ez: tartsd be a szabályokat, amiket másokkal együtt alakítottál ki és legyen kész, hogy a többiekkel együtt megváltoztasd, ha indokolt.

Kelet-Európa elmúlt két évtizedes története - amelyben mindenütt lezajlott egy "rendszerváltás" - érdekes képet mutat. Hazánk - több volt szocialista országgal egyetemben - az elmúlt 30 évben, miként a folyópart mentén, az árban bukdácsoló, és kisebb örvényekben keringő falevél, össze-vissza sodródott. Magyarország esetében az 1981-1990-1995-ös vizsgálatok trendje egyértelműen az Európa felé történő elmozdulást jelzi: a kérdőívek a "racionális" értékek és az "önmegvalósítás" értékeinek növekedését mutatták. Az ország egyértelműen a jobb felső sarok - vagyis Nyugat-Európa - felé mozdult el. Ez pedig nem egyszerűen javulásként, hanem "felzárkózásként" értékelhető.

2000-ben azonban - a felmérés alapján - megtört a trend. Mind a "racionalitás", mind pedig, az önmegvalósítás értéke visszaesett. A társadalom nem egyszerűen megtorpant: "hátra arcot" csinált. Az okok összetettek, de meghatározó szerepet játszott ebben az 1998-ban hatalomra került új Fidesz-kisgazda kormányzat politikája, amely minden megnyilatkozásával a tradicionális és a túlélési értékek dominanciáját hirdette. Ebből a szempontból érdekes viszont a 2006-os felmérés, amely ismét fordulatot jelzett. A racionalitás értéke kismértékben, míg az önmegvalósításé jelentősebben újra nőtt. Vagyis társadalmunk ismét Európa felé vett irányt. Az okok összetettek, de a változások fontos összetevője: az MSZP-SZDSZ kormányok alapvetően racionális és az egyéni jogokat tekintve, liberális értékrendet követtek. A szoc-lib politikai többség nem hirdetett kizárólagos értékeket, nem tett kötelezővé egyetlen hitet, nem tett uralkodóvá egyetlen véleményt, nem avatkozott be az egyén életformájába. A 21. század értékváltozásait - ezzel együtt - az jellemezte: az értékek változása kaotikussá vált, a szilárd eligazodási pontok eltűntek, a társadalom örvénybe került.

A szocialisták és a szabad demokraták teljesítményét igen kritikusan szemlélem. Szemükre hányom: abban, amiben előre lehetett volna lépni - szakszerű kormányzati munkával előkészített társadalmi reformok, korrupció-mentes közélet és gazdaság - nem tették meg, amit lehetett - és ami a kötelességük lett - volna. De döntésemet - kire szavazok - nem ez határozza meg. Még csak nem is az, hogy emlékszem - bár egyre homályosabban - az 1998-2002-es időszakra. A kormányülésekre, amelyeken nincs jegyzőkönyv (!), a parlamentre, amely három-hetenként ülésezik (!), az ellenzék által javasolt parlamenti vizsgálóbizottságot ellehetetlenítésére (!), a kétéves költségvetésre (!). Nem beszélek a Fidesz-kisgazda kormány ellenőrzés nélküli, rapid intézkedéseiről, a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetéséről, és pártkatonák kinevezéséről meghatározó állami intézmények élére (pl. APEH). Nem hivatkozom a 2002-es vesztett választás után, már az ügyvezetői kormány időszakában hirtelen minden ellenőrzés nélkül kiosztott 300 milliárdra (!). Nem utalok a lassan a feledés homályába vesző megfigyelési ügyre: ma már letagadhatatlan, amikor 1998 augusztus 25.-én Orbán Viktor, az ország akkori miniszterelnöke bejelentette, a Fidesz vezetőket, és családtagjaikat megfigyelték, semmi információ nem állt a rendelkezésére, vagyis belehazudott az ország képébe (!). Nem említem, hogy egy választási kampány fontos eleme: a polgár végre megtudhassa, mit ígér az egyik párt, és mit a másik, aztán ennek ismeretében döntse el, kire adja voksát. A mostani kampányban a Fidesz üzenete: higgyél nekem, és adj teljes felhatalmazást. S ha valaki visszakérdezne: mire is adjak felhatalmazást - nincs válasz. Mindez azonban csupán megfontolandó szempont.

Számomra a meghatározó: a hatalmon levő Fidesz tevékenységével az országot szisztematikusan a tradicionális és a túlélési értékek által jelölt térrész felé nyomta. Ehhez az ideológiai koncepcióhoz ellenzékben is következetes maradt. Az elmúlt két ciklusban minden üzenete - gondoljunk csak a népszavazásokra - az érték-mátrix bal alsó sarok felé taszította az országot. A "vigyázz az egészségedre és fizesd a hozzájárulásodat" helyett azt üzente, "ez nem a te dolgod, majd az állam". A "fektess be jövődbe" helyett azt üzente "bízd ezt az államra". "Aki az egyetemre jár, vállaljon részt annak költségéből" helyett azt üzente, "ez kizárólag az állam feladata". Az "értsd meg a változást, és alkalmazkodj" helyett azt üzente "bízd magad a tekintélyekre és kövesd őket". A "hagyd az embereket úgy élni, ahogy akarnak" helyett azt hirdette, "a vallás és a tradíció jelöli ki az egyedül kívánatos életformát". A "mindenki tartsa be az állampolgári fegyelmet" helyett azt mutatta, "ha valami nem teszik, önbíráskodhatsz". Ha ez a politikai és ideológiai koncepció valósul meg, Magyarország ismét az értéktérkép bal alsó sarka - a földrajzi térképen, keleti irány - felé mozdul el. Ez pedig azt jelenti: nem közeledünk Európához, hanem távolodunk tőle. Nem a legtöbbek vágyképében élő "skandinávok" felé, hanem az ortodox vallású Kelet-Európa országai felé veszünk irányt. Én erre nem adom a szavazatomat, és másokat is meggondolásra biztatnék.

Vissza a Népszava többi cikkéhez