A vallás trójai falova
Népszava - 2002. október 19.


2002 tavaszán az Egyesült Államok Ohio állambeli Colombusban nyilvános meghallgatást tartott az állami iskolák tananyagának összeállításáért felelős Oktatási Bizottság. A meghallgatáson - 1500 érdeklődő jelenlétében (!) - négy meghívott véleményét kérdezték arról, vajon legyen-e része a biológiai tananyagnak a kreacionalizmus ("teremtés-tudomány"), illetve az "Intelligens Tervező" (IT) elmélete, mint az élet keletkezésének a darwinizmussal szemben álló - követői által tudományosnak tekintet - modellek. S. Meyer és J. Wells - mindketten a seattle-i konzervatív és vallásos Discovery Institute professzorai - a darwini evolúció ellenfelei -, valamint L. Krauss fizikus és K. Miller biológus az evolúció hívei folytattak néha kifejezetten éles vitát a darwinizmusról és a kreacionalizmusról. A szócsata azonban nem kizárólag a hallgatóság szórakoztatását szolgálta. A vita eredményétől tett függővé az Oktatási Bizottság állásfoglalását: kötelező legyen-e az iskolákban a darwini evolúció mellett, tudományos alternatívaként, tanítani az IT elméletét.

Az elmúlt évtizedben egyre nagyobb befolyásra tett szert az ún. "Intelligens Tervező" elmélete. Követői szerint a világban meglévő tervszerűséget csak egy "felső" intelligencia beavatkozása magyarázhatja meg, és a darwini evolúció vitatható feltételezéseken alapul. A lassacskán mozgalommá terebélyesedett csoportosulás az elmúlt hónapokban lépett a széles nyilvánosság elé. Több amerikai folyóiratban fizetett hirdetést jelentettek meg a következő szöveggel: "Az evolúcióról szóló TV sorozat azt állította, hogy minden tudományos ismeret Darwin evolúciós elméletét támasztja alá, és a világ szinte valamennyi neves tudósa ezt fogadja el. Mi - a hirdetés szemben levő oldalán több mint száz, neves tudós aláírása szerepelt - vitatjuk az első állítást, és élő cáfolatai vagyunk a második állításnak. Van a darwinizmussal szemben álló tudományos vélemény is, és ez megérdemli, hogy meghallgattasson. Mi valamennyien szkeptikusan fogadjuk azt az állítást, hogy a véletlen mutáció és a természetes kiválasztódás képes lenne megmagyarázni az élet komplexitását. Bátorítani kell a darwinizmust bizonyító tények gondos (újra)vizsgálatát."

A hirdetésnek két érdekes és látszólag szembenálló üzenete van. Tükrözi azt a tényt, hogy a tudomány kétkedve tekint az IT-re, egyidejűleg azonban kifejezi azt is, hogy egy sor tudós szkeptikus az evolúciót illetően. Közelebbről vizsgálva azonban szembetűnik a kétféle kétkedés különbözősége. A tudomány alapvető módszertani elve, hogy amíg a meglevő modellekkel elég hatékonyan sikerül megmagyarázni a jelenségeket, nem célszerű új feltevéseket bevonni az elméletbe. Ezt az elvet először a XIV. század elején tevékenykedő skót filozófus, W. Occam, mondta ki. Occam borotvája néven elhíresült módszertani elve azóta is jól szolgálja a tudomány fejlődését. Ezt az elvet vette át híressé vált jelmondata szerint - "Ne termeljünk feltevéseket!" - Newton is. A tudomány szemszögéből bármely természetfeletti hatás, így az IT, feltételezése sem gyümölcsöző. Aki abból indul ki, hogy az emberi szemet éppen olyanra teremtették, mint amilyen, az nem fordít energiát kialakulásának kutatására. A legtöbb tudományos felfedezés - pl. a neutrínó, vagy éppen az evolúció - annak köszönhető, hogy a kutató megoldásra váró problémát látott ott, ahol a hagyomány megkérdőjelezhetetlen választ kínált.

A tudomány és a vallási gyökerű világmagyarázatok között éppen az a lényegi különbség, hogy míg az első szerint, ha megmagyarázhatatlan jelenségekkel találod szembe magad, neki kell gyürkőzni, és - akár a kialakult világképet felrúgva - megoldást kell találni. A második viszont azt sugallja: természetfelettibe ütköztél, ahol a tudomány véget ér, és csak a hit nyújthat eligazítást. Az elfogadott paradigma elvetése a tudományban az új kísérleti eredmények következménye. Így vezetett mintegy száz évvel ezelőtt két kísérlet a tudományos világszemlélet alapvető átalakulásához - a Michelson-Morley kísérlet a speciális relativitás-elmélet, M. Planck kísérlete pedig a kvantumelmélet születéséhez. A vallásban viszont a paradigma-törések a szent könyvek, úgymond, eredeti intencióihoz való visszanyúlás útján mennek végbe. Luther úgy újítja meg a kereszténységet, hogy a Biblia új interpretációját adja.

A tudósok többsége az IT-t legfeljebb pszeudo-tudománynak tekinti, mivel nem a tudomány elfogadott bizonyítási módszereit alkalmazza. Elkerüli a tudományos prezentáció szokásos eljárásait, és alapvetően ideológiai, vallási vagy etikai szempontokra támaszkodik. "Ha arra gondolok - érvelt például az elmélet egyik képviselője -, hogy az embert véletlen események esetleges összejátszása formálta, ez bennem az elhagyatottság és üresség érzetét kelti." Ez az érvelés elfogadható a mindennapi gondolkodás szintjén, de nem tekinthető tudományos vitában felhasználható bizonyítási eljárásnak. Meglehetősen gyakori, hogy az IT hívei a tudomány logikáját átlépő külső szempontot visznek a bizonyítási folyamatba.

Egy amerikai szakértő azzal igyekezett bizonyítani az IT helyességét, hogy "ha elfogadnám az evolúciót, mint az embert formáló erőt, ezzel megfosztanám a társadalmat az erkölcs és a jog alapjaitól". Ez a gondolatmenet azt sugallja: még ha igaz is, hogy az evolúció megmagyarázza a természet és a társadalom fejlődését, akkor is el kellene vetni, mert - úgymond - megfosztja a társadalmat a szilárd morális támasztól. Az IT szakértői általában nem hajlandók elméleteiket tudományosan megméretni. A mozgalommá növekedett csoport - sok más, ún. pszedo-tudományos mozgalomhoz hasonlóan - nem törekszik arra, hogy állításait a tudomány intézményeiben szembesítse a tudomány módszereivel. Az IT elméletét ezért a tudósok többsége a tudományon kívülinek tekinti. Nem vonják kétségbe szerepét az élet sok területén, de tagadják, hogy a tudományban is használható lenne.

Mi oka azonban annak, hogy egyes tudósok kétkedően viszonyulnak az evolúció elméletéhez, amely pedig több mint 150 éves történelme során eddig minden vihart kiállt? A kételkedés legfontosabb forrása - különös módon - magából a tudományból fakad. Az evolúció kutatásának története a tudomány sikertörténete. A folyamatosan bővülő új ismeretek azonban egyre újabb kérdéseket vetnek fel. A konkrét jelenségek evolúciós magyarázata sokszor nem ellentmondásmentes és kutatás közben számtalan még megoldatlan probléma bukkan elő. Ebben a helyzetben a szkepticizmus a tudomány természetes beállítódása, és "egészséges" hozzáállása a dolgokhoz. A szkepticizmus ugyanis mindig további vizsgálatra ösztönöz. Így előbb vagy utóbb tisztázzák a rejtélyt, és fényt derítenek a problémákra. Ennek ellenére a tudomány sosem nyújt végleges igazságot. Van, aki ebből azt szűri le, hogy a tudomány eleve nem is érheti el az abszolút bizonyosságot. A tudósok többsége viszont azt a természetes álláspontot vallja, hogy az Abszolút Igazság ha nem is érhető el, de egyre jobban megközelíthető a folyamatosan tökéletesedő igazságok - mondjuk így - konvergens sorozatával.

A kételkedés további forrása a tudományos haladás sajátos módszere, amikor az egyik területen kidolgozott modellt eltérő területekre is kiterjesztik. Egyes kutatók az evolúciót olyan jelenségekre is alkalmazzák, amelyre az még nem vihető át - esetleg soha nem lesz az. További vizsgálatok során derül ki, hogy a kiterjesztés jogos-e vagy sem - és ha igen, milyen mértékben? Ez a folyamat gyakran vezet hibákra, de egészében a tudományos haladást szolgálja. Minden konkrét, kiterjesztett alkalmazásnál egyaránt érthető a kétkedés és a lelkesedés. Hosszú távon azonban a tudomány "öntisztító" mechanizmusai - az evolúció logikájának megfelelően - kiszelektálják a hibás alkalmazásokat. Indokolt lehet egyesek szkepticizmusa, hogy az evolúciós modellt kiterjesszék az egész Univerzumra. Ám ebben az esetben a szkepticizmus nem magának az evolúciónak, hanem az egyes, napjainkban túlzónak tűnő alkalmazásoknak "szól". Csak a tudomány fejlődése dönti majd el kinek volt igaza: akik óvtak az evolúció kiterjesztésétől, vagy akik alkalmazni igyekeztek az evolúciót.

A colombusi vita azért érdemel különös figyelmet, mert az evolúció újra a politikai csaták homlokterébe került az Atlanti óceán mindkét oldalán. Az angliai Emmanule College - egy vallási alapítású technikai főiskola - mint alapvetően fontos ismeretet emelte be az oktatási anyagba a "teremtés-tudományt", kiváltva a tudósok nagy részének zajos tiltakozását. R. Dawkins az evolúció világhírű kutatója "nevetséges csalásnak" minősítette az esetet, és az oktatási minisztérium vizsgálatát követelte. Amerikában, az állami iskolák tananyagairól való döntések során az elmúlt években megújulóan viták kereszttüzébe került a biológiai tanmenet. Kansasban 1999-ben előbb kivették, majd 2000-ben újra visszatették az evolúciót a kötelező tanmenetbe. Több helyen óvatosan, nem, vagy lehatároltan, illetve homályosan említik az evolúciót. A Science folyóirat néhány hónappal ezelőtt Amerika államainak legalább harmadát elégtelenre minősítette az evolúció oktatásának szempontjából. A problémát különösen kényessé teszi, hogy, míg a tudósok többsége visszautasítja az IT, vagy a kreacionalizmus elméletét, az amerikai polgárok nagy része hajlamos azokat elfogadni, egy politikai szempontból aktív vallásos kisebbség pedig kifejezetten támogatja a "teremtés-tudományt". A kutatók éppen ennek ismeretében, úgy vélik, hogy az IT "elmélete" csak a vallás "Trójai Falova", amellyel a hit tételeit akarják becsempészni a tudományos ismeretek oktatásába.

Az óriási érdeklődés mellett lezajlott colombusi vita egyébként, úgy tűnik, döntetlenül végződött. Pontosabban, az eredményhirdetésre még várni kell. Előbb még egy albizottság készít elő javaslatokat a szeptemberben összeülő Oktatási Bizottságnak a tudományos tantárgyak oktatására vonatkozó szabványokra. A bizottság pedig csak decemberben - miután újra választják hat tagját - hoz döntést. A politika mai állását tekintve azonban sokak szerint Ohió állam megnyitja majd az oktatási intézmények kaput az IT elmélet előtt. Az evolúció-barát biológusok egy része már attól fél, hogy ez a döntés arra kényszeríti majd a tankönyvek íróit, hogy a témát belevegyék a tankönyvekbe is. És az ohioi döntés példaadó lehet más amerikai államok, például Texas számára, ahol a jövő évben állnak majd hasonló döntés előtt.

A helyzet ma nehezen áttekinthető. A kutatás rendre megválaszolja a tegnap kérdéseit. Az evolúció elmélete esetről, esetre igazolódik, ám közben a tudomány számtalan új és még megoldatlan problémát tár fel. Ez a tény, különös módon, egyaránt szolgáltat érvet az evolúció híveinek és ellenzőinek. Ezzel párhuzamosan, az életmód változása kihívást intéz a hagyományos vallási identitással szemben. Az amerikai katolicizmus napjainkban éli át eddigi történetének legnagyobb válságát. Az egyházat és a hívőket megrázza, hogy elképzelhetetlen számú - csaknem kétezer - katolikus papot fenyeget a szexuális zaklatás és a pedofília vádja. Ez a helyzet melegágya a vallási fundamentalizmusnak. Mivel a vallási közösségek társadalmi aktivitása magas, politikai szerepük is nő. A politikusok figyelme, különösen a választások táján, e közösségek felé fordul. A választást követően e csoportok a támogatásért cserébe benyújtják a számlát. Bush elnök egy sor intézkedése szolgálja a vallás és az állam közötti határvonal fellazítását, és a "hit-alapú" politizálás intézményesítését. Ehhez képest az "IT kontra evolúció" harca mellék-hadszintérnek tűnhet. Valójában azonban nagyon is fontos kérdésről van szó.

A fiatalabb nemzedék gondolatainak és világszemléletének birtoklásáért folyik a küzdelem. Ebben a harcban pedig - legalább is rövidtávon - a politikai érdekek előbbre valók, a demagógia pedig hatásosabb, mint az elfogulatlan tudományos érvelés.

Vissza a Népszava többi cikkéhez